Blog

Londonban, sej, van számos utca…

Londont még kétezer éve a rómaiak alapították Londinium néven. Akkor még persze akkora sem volt, mint most a City (ami kb. egy négyzetmérföld), ma viszont már akkora területet foglal el, mint egy megye, és több mint tíz millióan lakják.

 

Az egykori Temze-parti kikötő- és kereskedőváros a középkor végén egyesült Westminsterrel, ami már a XIII. század óta a királyi család székhelye volt. Ekkor még Londont a folyó déli partján fekvő, még jelentéktelen Southwark területtel egyetlen híd kötötte össze, a London Bridge.

https://commons.wikimedia.org

Image credit : https://commons.wikimedia.org

A kereskedők, bankárok és ügyvédek találkozóhelye a régi (a jelenlegi, ma már ikonikus épület helyén fekvő) Szent Pál katedrális körötti terület volt. Az 1666-os nagy tűzvész, amelynek során a régi templom is leégett és az azt megelőző pestisjárvány jelentős emberáldozatokkal járt, és a Cityben szinte csak romokat hagyott maga után. A nyomában éledő felújítások és bevándorlási hullám azonban bőven ellensúlyozták a veszteségeket. A leégett óvárost elhagyó arisztokraták nyugatra, a királyi palotához közelebbi részeken, a mai West End területén kezdték el palotáikat újraépíteni. Így a középosztálybeli kereskedők által lakott belváros és az arisztokrata Westminster egybeolvadása és egyben elkülönülése teljessé vált. A korábbi fa vagy faszerkezetű épületek helyett az újabb szerencsétlenség elkerülésére rendeletileg kő- és téglaházakat kezdtek el építeni. Az akkori király (III. Vilmos) sem kívánt tovább a városban maradni, és kiköltözött az akkor még falusi közegnek számító Kensingtonba.

Image credit : https://en.wikipedia.org

Image credit : https://en.wikipedia.org

Innentől kezdve szinte megállíthatatlan volt a város fejlődése és terjeszkedése, aminek az ipari és polgári forradalom természetesen még további lökést adott. A kikötők, raktárházak, feldolgozóüzemek, halpiacok és ezekkel együtt az ott dolgozó munkásrétegek lakóhelyének területe részben kelet felé kezdett el kihúzódni – ekkor jöttek létre a Whitechapel, Wapping, Stepney és Limehouse nevű városrészek – részben pedig észak felé, a korábbi mocsaras vidékek lecsapolásával lakhatóvá tett területekre. A XVIII. században épült meg a második híd, a Westminster Bridge, amivel megkezdődött a déli part beépülése is – bár itt ma is inkább lakóterületek vannak, kicsit olyan, mint Buda.

 

Az 1800-ban egymilliós lakosú város 1900-ra már 6,7 milliósra bővült. 1888-ban létrejött London megye, amelynek tanácsa a város területét 1900-ban 28 fővárosi kerületre (borough) osztotta, gyakran több korábbi agglomerációs település vagy városi kerület összevonásával. A mai Greater London a hatvanas években jött létre, és a City-vel együtt 33 kerület tartozik hozzá. A belső  kerületek Camden, Greenwich, Hackney, Hammersmith, Islington, Kensington and Chelsea, Lambeth, Lewisham, Southwark, Tower Hamlets, Wandsworth és Westminster. A külső területek neve Barking, Barnet, Bexley, Brent, Bromley, Croydon, Ealing, Enfield, Haringey, Harrow, Havering, Hillingdon, Hounslow, Kingston upon Thames, Merton, Newham, Redbridge, Richmond upon Thames, Sutton és Waltham Forest.

Image credit : https://en.wikipedia.org/wiki/London_boroughs

Image credit : https://en.wikipedia.org/wiki/London_boroughs

A keleti irányú bővülés a legutóbbi időben új lendületet kapott: először művészek fedezték fel maguknak az elhagyott raktárépületeket a Docklands (különösen az Isle of Dogs) területén, később az ingatlanfejlesztők is érdemesnek találták arra, hogy újabb és újabb lakó- és irodaépületeket húzzanak fel. Ez az új városrész fejlődik a mai napig a leggyorsabban. Ma a City területén főleg pénzügyi és kormányzati intézmények helyezkednek el, állandó lakosa ennek a területnek kevés van. A nyugatra fekvő West End szintén inkább irodákkal és üzletekkel zsúfolt környék: itt található a Piccadilly Circus, az Oxford Street, a Regent’s Street és az éttermekkel, bárokkal teli Soho. Még nyugatabbra, a korábbi királyi birtokok területén helyezkedik el a parlament épülete, a Westminster apátság és a királyi palota (Buckingham Palace).

 

A londoni városképhez hozzátartoznak az általában jól gondozott parkok, amelyek kiemelt védelmet élveznek a belváros területén, de a központtól kifelé haladva is nagy sűrűségben frissítik fel a hatalmas település házakkal zsúfolt utcáinak sorát. A királyi palotát övező Green Park szinte összeér a Hyde Parkkal, amelynek a végében a régi Kensington Palace található. Még északabbra fekszik a Regent’s Park, amely a londoni állatkertnek ad otthont. Tovább haladva a Camden Townon keresztül, amelynek piacára bármelyik hétvégén érdemes ellátogatni, ha valami egyedi ruhadarabot szeretne magának vásárolni az ember, megérkezhetünk a regényekből és filmekből jól ismert Hampstead Heath-re. A háború után épített „tanácsi” lakótelepi házak szerencsére inkább csak ennél messzebb, az igazi peremterületeken találhatók, a legtöbb lakóépület a belvároson kívül klasszikus viktoriánus ikerház vagy sorház.